Eszter tegnap a bizsukkal játszott. Valamiért ezt találtam mondani neki:

-- Szép vagy a gyűrűvel és a nyaklánccal Eszti, de aki szép, az ékszerek nélkül is szép.

Mire ő:

-- Igen... és cumival is!

Eszter saját készítésű reggelije ma lekváros kenyér volt. Vaj alul, lekvár felül, kenyér középen.

Ilyen sincs gyakran a ködlámpa blogon.

Szépirodalom

Ketten rajongunk érte. Én elolvastam, nagyon tetszett.

Ő kúszni kezdett érte (bár nem volt sem mobil, sem távirányító) és meg akarta kóstolni...

Ugron Zsolna, Meskó Zsolt: Szerelemféltők (Ulpius Ház)

A könyvjelzőm nem volt ilyen szerencsés, már nem tudtam megmenteni:

Mindketten ajánljuk. Porcelánnak külön is, hogy gyorsabban teljen az idő.

Ez kész: Eszter keservesen zokog, mert megtudta, hogy nem tud állva pisilni...

Vendégségbe jöttek hozzánk. Vacsi után a gyerekek játszanak, eközben Eszter mindenki által jól hallhatóan megkérdi:
-- Ha majd ejmentek, eszünk fagyit?

Eszter, nos beszélni azt tud. Este lefektetés után szólít, hogy menjünk be hozzá. Benézek, kómásan ül az ágyikóban, és eképp szól hozzám:
-- Csak egy gyors kérdés. [Eddig gyorsan, innen keresgélve a szavakat:] Aaaaazt akartam moooondani, hoooooogy..... [megtalálva amit keres:] ihatok?

---

-- Elvileg holnap megyünk a piacra.

---

Irigység netovábbja: a kinőtt ruhájáról lemond az öccse számára, de:

-- Joji nem nézheti a kajácsonyfát!

Mai: veszem ki a kis csajt az etetőszékből, aki némi aggodalommal kommentálta ezt a rutinműveletet. Félig magának morogta, félig nekem:
-- Csak ügyesen!

Bónusznak:

Bocs, hogy Karácsonykor is, de Napieszti jön:

Éjjel nyöszörög, felsír. Bemegy hozzá, látszólag alszik. Kérdem mi baj, szomjas-e. Igen; oké, ülj fel, óvatosan fogd a poharat; iszik pár kortyot. Igazából alszik még, épp ezért alig hallhatóan suttogja a következőket (asszem szó szerint):
-- Ha már úgy is üjök.... fej kejjene húzni a zoknimat... mejt nagyon fázik a jábim.
Jól sejtem, hogy egy átlagos majdnem-hároméves nem beszél ilyen választékosan, főleg nem álmában?

---------

Eközben Roli olyan gyorsan kezdett fejlődni, hogy az már nekem is feltűnő, pedig én ugye napról napra látom. Először is szuper magabiztosan ül. Jó, ez alól vannak kivételek: Eszti ma sietve jön hozzám:
-- Apa, gyeje, fejdőjt a Joji!
Akárhogy is, szépen ül, megragadja a tárgyakat, megfogja, bedobja egy dobozba, vagy még gyakrabban a szájába veszi, kóstolgatja. Távirányítók, hagyományos gombos mobilok előnyben, az érintőképernyős még nem tetszik neki. A karácsonyi meglepetése: kijött az ötödik foga. Ami ebben meglepő az az, hogy nem felül, ahol már rég ott fehérlik a harmadik, hanem alul, ahol nem vártuk. Amúgy továbbra is huncutul nevet, imádja a nővérét (de persze a szüleit is), újabban húzogatja az orrát és az is nagyon cuki.

Mindemellett persze badger. Azaz badzser. Azért mert amikor örül, így csapkod a kezeivel: (ühüm, szóval, na nagy levegő a következő videóra való kattintás előtt....)

Néhány új kép a gyerekekről:

Vártuk a mikulást:

Roli az új járókában is szeret aludni:

Mi volt a desszert kitaláljátok?

Kiscsaj cumi nélkül:

Jól megnőttem? Már nehéz eldönteni melyikünk a nagyobb:

dec. 21. a kedvencem:

Mindenkinek boldog karácsonyt!

Eszti: ma kétszer kellett bemenni hozzá, miután letettük aludni. Egyszer inni kért (ez oké), egyszer pedig az volt a baj, hogy túl melege volt a babájának, és le kellett venni róla egy réteget (ez annyira nem oké).

"badger badger" Roland: immár egyedül ül, nyomul a távirányítóra, mobilra, laptopra, de a rostos üdítők dobozára is, ezerrel. Berakja a cumit a szájába. Imádni való amikor megijed, legörbül a szája, majd egy kis késleltetéssel zokogni kezd.

Viki lerak az asztalra egy adag őszibarack befőttet. Eszter színpadiasan, magát abszolút megjátszva, jó hangosan:
-- Juj, de finom!
Majd halkabban hozzáteszi:
-- Felkiáltottam.

---------------

Eszti bevágja a hisztit: nem akar lejönni egyedül a lépcsőn, hozzam le én kézben. Áll a lépcsőn, potyognak a könnyei, visít, és közli a lépcsőn való lejövetelről:
-- Ez nem jó móka!!

---------------

-- Eszti edd meg az alma héját is, abban van a vitamin.
Picit később mégis inkább banánt evett:
-- A banán héjában is van....
Szülők együtt:
-- NEEM!

---------------

A minap kiborult a bili.
Vicces, hogy elnyerte eredeti értelmét ez a kifejezés. A takarítás kevésbé volt az.

Ide mindig csak vicces és jó dolgokat szoktam feltenni a gyerekről, de azért az élet nem fenékig tejfel velük sem. Rolinak már nem is tudom mióta jön a foga, és azóta nincs sok nyugalmunk. Komolyan nem tudom: napok? hetek? egy hónap? Soknak tűnik és fáradt vagyok, nagyon

Szóval ilyen: (akinek még nincs gyere, bátran hagyja ki)

Elmaradt a hatodik hónapló, tudom, és mivel azt sem ígérhetem, hogy időben lesz a hetedik, így inkább egy időközi naplót írok.

Magyarázat is van ám a hónapló kimaradására: van egy majdnem háromévesünk, aki elég sok időt igényel vén szülei nappalaiból, és egy több mint félévesünk, aki a nappali időn túl újabban éjszakai törődést követel magának.

Az újdonságok pedig:

Az éjszakai nyűglődés nem volt hiába, ugyanis sikerült már három fogat növesztenie: kettőt alul középre, egyet jobbra fel, de várhatóan még a héten kibújik a bal felső egyes is.

Ezzel egyidejűleg elkezdtünk neki a tej alapú táplálékoknál emberibb ennivalókat is adni. Eszik már sütőtököt, almát, répát, krumplit, rizst és gabonapépet is. Mondjuk nem egyszerű a két gyerek mellett minden nap friss pürét kotyvasztani, de igyekszünk. Eddig kizárólag házi kosztot kapott, konzervekre még nem vetemedtünk. Viszont hála a fogainak nem igényli a teljesen pürés cuccokat, nagyon helyesen "rágcsálja", nyammogja a darabosabb hamikat is.

Mozgásban óriási az előrelépés: nemcsak forog oda-vissza, de ma reggel már kúszni is láttuk a cumijáért. A technikát Esztinél már láttuk: hason fekszik, a lábával feltolja a fenekét, majd a homlokán előre csúszik. Furán hangzik, de hamar elér vele bármit. Néhány hete imád pancsolni is, a kiskádból rengeteg vizet kifröcsköl a lábával. Nagyon szeret már ülni és időnként ki is követeli, hogy felültessük. Ugyan egyedül nem tud felülni, de egyre tovább tudja már tartani magát. Nagyon vagány...

Továbbra is nagyon sokat mosolyog, nevet, tök idegenekre is. A hangos kacagást a legközelebbi családtagoknak tartogatja, sorrendben: Eszti, anya, apa. (Ez a sorrend amúgy igencsak jellemző. Apa.)

Továbbra is szépen hízik. Hat hónaposan és egy hetesen 7,5 kg-nak mérte a doktor nénink. Hosszban nem nő annyira, elvileg 66 cm volt, de aki látta már a "hivatalos" mérési technikát, az tudja, hogy plusz-mínusz 5 cm simán benne van.

Elalvás: alapvetően teljesen egyedül elalszik, ha betesszük hasra a kiságyába cumival, esetleg kicsit simogatni kell a hátát, ám amióta a fogával nyűglődik, kicsit több vacakolást igényel. (Apa megjegyzése. Ebből kb. egy szó sem igaz! Csak a még gyerektelenek kedvéért írja Viki, tuti. Legalábbis én már nem is emlékszem arra az időre, amikor magától elaludt, most órákat, de tényleg órákat kell tutujgatni. Fájdalomcsillapító sem használ, csak üvölt és zeng a ház. Igaz, tegnap óta érezhetően jobb a helyzet.) Viszont tegnap este feltaláltam a gitár fogást: bal kézzel kell tartani a fejét, lehetőleg az arca alatt, kicsit lejjebb tartva jobb kézzel a derekát (a súlya miatt nem könnyű). Így lehet vele járkálni kicsit, de ülni is elég. Hihetetlen, de pillanatok alatt elalszik, ha tényleg álmos. Este kétszer működött, az éjjel pedig szerencsére a Kispasi nem adott lehetőséget a gyakorlásra, de most délután újra kipróbáltam és megy! Ha nem felejtem el, csinálok róla képet és felteszem. (Apa ismét: ez kívülről kb. úgy néz ki, mint ha meg akarná fojtani. Csodálom, hogy bírja ezt a pasi. Nekem a sima alkaromra teszem téma épp így bevált, csak az nem ilyen rémületességes.)

Egyelőre ennyi. Aki gondol ránk, az kívánjon fogfájásmentes éjszakákat!

Eszti ahelyett, hogy leszokna a cumiról, már egyre inkább függővé vált, alig lehet kiszedni a szájából. Mondtam neki, hogy ez így nem lesz jó:
-- Ha jön a Mikulás, majd elviszi a cumidat.
-- Hova viszi?
-- Odaadja a kisgyerekeknek, akiknek kell. De neked már nem kell, te már nagy vagy. Elviszi a cumidat, de hoz cserébe sok ajándékot.
Eszti csak néz maga elé, én megyek a dolgomra. Majd fél perc múlva utánam szól:
-- Majd eltüntetem a cumimat, ha jön a Mikulás...

Mármint Roli fejlődésében.

A múlt héten az egyik nap elhatározta, hogy ő aznap megtanul hasra fordulni. Viki szerint reggel szemlátomást ideges volt, ami a feladat nagyságának ismeretében érthető is. Próbálkozott is becsülettel, és láss csodát, estére megvolt az áttörés:átfordult, többször is.

Aki még nem látott ilyet: ilyenkor még eléggé bambának tűnnek a bébik, de igazából tök ügyesek és okosak már. Például határozottan látszott, hogy ez most megtanulta, de még gyakorolnia kell. Még ritkén sikerült -- de persze az is lehet, hogy egyszerűen csak nem mindig akarta. Egyébként az első nap a manőver nem volt még tökéletes: az a keze, amelyik oldalán átfordult, a törzse alá szorult. Másnapra azonban ezt is korrigálta, és azóta eléggé készségszinten műveli. Gyakorlatilag nem lehet már otthagyni, csak ha körbe van zárba a placca.

A tegnap éjjel a sírás jegyében telt nála. Na jó, legyünk őszinték. A tegnap éjjel az üvöltés jegyében telt nála. Végül is nem is az egész éjszaka, csak este tíztől hajnali egyig, de azért ez elég megviselő volt. Ma viszont kiderült, hogy szinte biztos, hogy az alsó kettő után most jön ki felül a két középső foga. Azt értjük, hogy ez fajdalmas, a kérdés csak az, hogy ha a vállunkra téve sétálunk vele, akkor miért nem fáj?

Lassan amúgy fel is ül a kis pasi, szóval készülj világ, Roli jön hamarosan!!!

-- Anya, pisijni kejj!
-- Jó, gyere akkor a WC-re.
-- Jövök, csak pjóbájom fejvenni ezt a nyomojujt papucsot. Ezt a nyomojujt papucsot...
(Persze kacsalábra, de nem zavarja.)

----

Tegnap készülünk az öccsét tisztába tenni. Ő hasra vágja magát mellette az ágyon, két kezével megtámasztva az állát, lábait enyhén szétvetve, mintha csak valami filmet készülne nézni, vagy mondjuk a naplementét valami romantikus helyen. Így kommentálja:
-- Megnézem mennyit kakájt az öcsém....

Először ugyanis a képek jönnek:

Ébren cuki:

Alva is:

Evés közben:

Nehezítve:

Hidegben:

Manósan:

Szöveges hónapló hamarosan!

Azaz Esztiségek:

Kupica

Eszter megtalálta otthon a fél decis pálinkás poharakat. Nyilván olyan babaméretűnek tartja, ezért teljesen odáig van tőlük. "Ez kinek van? Ez nekem tetszik! Használhatom? Ebből mit isztok? Ez nekem való!" stb, stb.

Identitás

Tegnap este Rolival az ölemben heverünk a kanapén. Eszti megnéz minket, majd odaszalad az anyjához elújságolni a látottakat:
-- A csajok ott pihennek!
-- De Eszter, ők a pasik!
-- A pasik ott pihennek! .... -- majd hozzáteszi: -- A csajok mi vagyunk?

Mostanra nagyjából sikerült visszakotorni a helyükre az elveszett bejegyzéseket. Köszönhető mindez a google-nek (ami mindent eltárol, de ez most jól jött), a freeblog csapatának a visszatöltő scriptért, és nekem is, mert sok kézi munka is volt sajna vele.

Ami megvan:

• a bejegyzések (mind!, és ez a lényeg)
• a képek (ahogy voltak)
• a címkék (kézzel szenvedtem vissza őket, bár nem tudom valaha valaki olvassa-e...)
• a bejegyzések dátumai
• a facebook like-ok (mind a három :) )

Amik majdnem elvesztek: a kommentek. Végül ezek is meglettek, kézzel visszamásolgatva a megfelelő helyekre.

Huhh.

Amíg ráveszem magam, hogy valahogy visszatelepítsem a régi bejegyzéseket, íme egy kis gyerekszáj:

A minap segített az anyjának pudingot főzni, bár pár keverés után megunta, otthagyta. Később, amikor enni kezdtük, szórakozottan így szólt:
-- Puding... puding... puding, puding. Sokat dolgoztunk rajta.

-----------

Ez annyira nem vicces, de tetszik, hogy gondolkozik:

Egyik reggel arról beszélgetnek Vikivel, hogy elvittem az autót vizsgáztatni:
-- Miért kellett elvinni?
-- Hát, hogy megnézzék, hogy biztonságos-e.
-- És mehetünk veje?
... ...
-- Apa otthagyta a szervizben, és délután megy érte.
-- Busszaj?
...
(Később:) -- Felhívjuk apát, hogy mi van vele.
-- És az autóvaj?

-----------

Eszter ma ebédnél:
Szépen eszik, egyszer csak felkapja a fejét, és nagy lelkesedéssel, teli torokból:
-- KOCCANTSUUUUNK!! IGYUUUUUNK!!!

(hiába... az én lányom...)

-----------

Végül egy képes:

Az egyik este lefekvés előtt Eszterrel főztünk játékból. Paradicsomleves volt a menü, ezt persze ő találta ki, csakúgy, mint a hozzávalókat: paradicsom, répa, zöldpaprika, citrom, kávé. Teát főzött mellé és tápszeres kanállal fogyasztottuk:

Vacsi után szépen elmosogatott mindent a játék mosogatójában.